Elmesélem nektek...A rajzolás, kreatívkodás, origami és minden amihez szabadjára engedhettem a fantáziámat mindig is nagyon boldoggá tett, imádtam csinálni. 16 éves koromig szent meggyőződésem volt, hogy grafikus, lakberndező, dekoratőr vagy ötvös leszek. Aztán anyu fodrászüzletében találkoztam Vér Nikolettaval. Ő akkor kezdte a körmözést és iszonyú lelkes volt.

Szinte nem volt nap, hogy ne hozott volna magával valami újdonságot, ne lapozgatott volna körmös magazint. Az elhivatottsága teljesen magával ragadott. Iskola után mindig betévedtem a szalonba, és imádtam az ottani hangulatot. Aki rossz kedvvel jött be, az is vigyorogva távozott. Ekkor tudatosult bennem, hogy egyszer majd én is ilyen helyen, ilyen hangulatban szeretnék dolgozni. Nikivel közben összebarátkoztunk és mindig megengedte, hogy festegessek az anyagaival és néha már a vendégeire is én készíthettem a mintát. Ez a szakma az első pillanattól a szenvedélyem lett. Közben anyutól kaptam egy kezdőcsomagot, amit még ő használt régebben és ettől a perctől függő lettem. Minden szabadidőmet a festegetésnek szenteltem. Alig vártam, hogy leérettségizzek és beiratkozhassak az OKJ-ra.

Miután azt sikeresen elvégeztem, elkezdtem egyre több vendéget vállalni. A szalonmunka mellett folyamatosan gyakoroltam, akár hajnal 2-3-ig képes voltam festegetni. Versenyezni többnyire interneten próbálkoztam, mert ha élésbe kellett helyt állnom, mindig elszúrtam a vizsgadrukk miatt. Több dobogós helyezés után jött a felkérés a Brillbirdtől. Felhívott Katalin Ungar, hogy nem szeretném e az oktatói csapatot erősíteni. Ez akkora boldogság és elismerés volt nekem akkor, 22 évesen, hogy a mai napig ráz a hideg, ha rágondolok. Szintén abban az évben első helyezést értem el Londonban, az olimpián, amit a karrierem csúcsának tekintek.

Azóta sem tellik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra, hogy mivel lehetnék még több és még jobb.
És azt hiszem ez a TITOK!

Feszegetni a határainkat. Nem a pénz, a meggazdagodás vagy a szomszéd körmös sikere kell, hogy elindítson, inspiráljon és hajtson a pályán. Szenvedéllyel kell dolgozni, oda kell festeni azt az árnyékot akkor is, ha épp nem fizetik meg. Akkor is igényesnek és makulátlannak kell lennie a munkánknak, ha a vendégnek egy kicsit silányabb is megfelelne. Továbbképzésre kell járni, mert nem csak új mintákat tanulhatunk, hanem fejlesztjük a kézügyességünket, a rálátásunkat, a kreativitásunkat és sok szakmai titokra is fény derülhet az oktató és a körmös kollégák körében. Ezektől leszünk többek. Többek a környezetünkben dolgozó rengeteg körmösnél és napról napra többek önmagunknál.
Soha nem fizettem reklámért, mert hiszem, hogy a legnagyobb reklám a vendégeim kezein van. Amikor nyújtják a kártyájukat a bankban vagy épp fizetnek a kasszánál.

A rengeteg befektetett munka és alázat meg fog térülni. Igaz, aki ezen elvek alapján dolgozik, egy ideig lejjebb van, mint a többi átlag szalonkörmös. Kevesebbet keres, mert több időt szán egy-egy vendégre, mert többet szöszmötöl egy mintával és mert sokkal alaposabb, lelkiismeretesebb, de szép lassan először fel-, majd túlnő a kollégáin. És amikor a szakma élére kerül az a legnagyobb elismerés saját magával szemben. 
Így lesz valaki sikeres körmös és ha a földön marad akkor is, mikor a csúcson jár, még példás ember is.