Hírek - XII. Nailympia más szemmel - Miért éri meg versenyezni?


Amióta az eszemet tudom, maximalista vagyok. 2010-ben végeztem kéz és lábápolóként és azóta ott lebegett a szemem előtt, - olyan bakancslistás célként - felkészülni és részt venni egy olyan nagy versenyen, mint amilyen a Nailympia is.

Ezt nagyon sok továbbképzés és tanfolyamok sora előzte meg mire idén szeptemberben ott lehettem. Egy-két versenyen részt vettem már Magyarországon, de azok meg sem közelítették azt a versenyző létszámot és a több mint 700 versenystartot, ami Londonban fogadott.

A versenyzés hasznos. Nem azért, mert 3 centiméteres körmöket építesz majd a vendégeidnek a hétköznapok során, hanem mert a sok gyakorlással és készülődéssel olyan rutinra és pontosságra tehetsz szert, amiből csak profitálhatsz. 

Hónapokkal előtte kezdtem készülni. Nagyon sokat gyakoroltam esténként, a napi munkámon felül magamon, gyakorlós modelleken, barátokon. Elég vizuális vagyok, ami azt jelenti, hogy mindent lerajzolok és leírok, ami utólag nagyon hasznosnak bizonyult a tréningek során.

A Nailympia egy elég jól megszervezett és nagyon profi szintre emelt rendezvény, ahol mindennek megadták a módját egy hatalmas, monumentális csarnokban, egy nagy kiállítás részeként. Az egyetlen nehézség vagy negatívum az, hogy hideg volt. Nem kicsit. Nagyon. Sokan mondták, de erre nem voltam felkészülve. 

Minden nagyon szigorúan és rendezetten zajlott. A világ minden tájáról érkeztek versenyzők és bírók Ázsiától kezdve Ausztrálián át Svédországon keresztül, egészen Hollandiáig bezárólag. És persze Magyarországról is szép számmal. Nagy élmény volt találkozni az ausztrál Brillbird képviseletében Kathy White kolleganőmmel és persze sok új és régi arccal. 

Az első napon nagyon izgultam, de napról napra jobban teljesítettem magamhoz képest. Sok apró hibát láttam a munkáimban, de örültem, hogy mindig belefértem az időbe. Nagyon nehéz a sokszor otthon jónak tűnő és begyakorolt dolgokat egy versenyhelyzetben reprodukálni. Mindig van valami, amire úgysem tudsz felkészülni, de arra igen, hogyan kezeld ezeket a helyzeteket. Versenyrutinnal ez egyre jobb és jobb lesz. Másik nagy szerelmem a lovaglás ahonnan egy nagyszerű edző tanácsai a mai napig elkísérnek:

„Lovagolni otthon, versenyezni versenyen lehet megtanulni! „Azt hiszem, ez a gondolat itt is megállja a helyét némi módosítással. 

A versenyszámok részleteire és szabályaira most nem szeretnék kitérni, mert arról nem lehetne néhány mondatban írni, de egy versenyre sem lehet általános sémát ráhúzni. Mindig a versenyszabályzat és a kiírás pontos értelmezésével lehet készülni. 

A versenyek minden nap reggel 8 körül kezdődtek. A részvételi arányt jól mutatja, hogy a modellek sokszor délután 3-kor is várakoztak a bírálatukra. Nehéz megjósolni bármilyen eredményt is előre a verseny ideje alatt, ugyanis a versenyzőknek a munka befejeztével azonnal el kellett hagyniuk a helyszínt, valamint a divíziók bírálata is vegyesen zajlott.

 

Az utolsó nap délután volt az eredményhirdetés. Nagyon izgultam, és bár annak örültem, hogy részt vehettem egy ilyen versenyen, szerettem volna éremmel hazatérni. Ami végül az épített zselé kategóriában sikerült is. Harmadik helyet szereztem. 

Nagyon sok köszönettel és hálával tartozom mindenkinek, aki bármilyen módon is segített, hogy ott lehessek. A férjemnek, modellemnek, a gyakorlós modelljeimnek, a BrillBirdnek és Ungár Katinak, hogy támogatott és persze köszönöm a kolleganőimnek, hogy segítették a felkészülésemet.
Nagyon sok áldozattal, munkával és persze költséggel jár a versenyzés. Mégis én mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha van lehetősége legyen bátor és próbálja meg. 
 
Úgy hiszem, a nagy értékek nem akkor születnek, amikor a dobogón állunk (bár kétségtelenül az egy felemelő érzés), hanem amikor hozzá vezető úton haladunk. Nagyon sokat tanultam, új embereket ismerhettem meg, javult a technikám és bizonyítottam - elsősorban magamnak-, hogy helyt tudok állni sok kiváló műkörmös között.
 
Kívánok mindenkinek merész álmokat és nagy adag kitartást, hogy megvalósítsa azokat!